Tóth Gabriella : Nem adom fel (LGT) Míg a házadba bújtál a széltől Óóóóh a vihar engem elkapott És megtépett de feldobott Míg a jó zárak óvnak az éjtől Én láttam furcsa arcokat És az ingem valahogy elszakadt Amíg mérted a fal milyen vastag Az én fejem, gyógyult már És nem is fáj Amíg nálad a jó pontok gyűltek Én eldobáltam mindenemet Hogy szabadabb, gyorsabb, könnyebb legyek Amíg fénylett a kertben az autód Az enyém többször szétesett Mert üldözte a végtelent Az a hely kell hol pont lesz az út Hol minden száll, összeér És addig fut mí él Nem adom fel, míg egy darabban látsz Nem adom fel, míg életben találsz Nem adom fel, míg nem robbanok szét Míg akad egy kerék Mit tovább vihetnék Mi tovább forog még Amíg nézted a lányt milyen szép Engem eldobott, vagy úgy szeretett Ahogy álmaidban sem lehet Amíg próbáltad elvenni tőlem Óóó nem láttad, hogy velem száll És nélkülem már meg sem áll Az a hely kell hol pont lesz az út Hol minden száll, összeér De az is fut, míg él Nem adom fel, míg egy darabban látsz Nem adom fel, míg életben találsz Nem adom fel, míg nem robbanok szét Míg akad egy kerék Mit tovább vihetnék Mi tovább forog még